Hucul vagy Kárpáti póni

nagy szív és apró lábak a hegyi közlekedés szolgálatában

A hucul a Kárpátok hegyvidékeiről származik, a Tisza, a Prut, a Cseremosz és a Brodina forrásvidékeiről. A fajta állítólag a tarpán ló közvetlen leszármazottja, ez azonban nem bizonyítható egyértelműen. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a fajta a legősibbek egyike Európában, melynek kialakulását az ázsiai vadló is befolyásolta. A hucult a kozákok és a tatárok háziasították. A 19. század második felében, a katonai használatra való tenyésztés széles körű elterjedésével az egyedek nagy részét más fajtákkal keresztezték, így a fajta tiszta állományt 1918-ra a kihalás veszélye fenyegette. A hucul törzskönyvezése 1924-ben kezdődött, és ez végül biztosította a fennmaradását. A hucul arról vált híressé, hogy nehéz csomagokkal a hátán is képes biztosan mozogni szinte járhatatlan, havas és jeges hegyi ösvényeken. Ez a tulajdonság igen hasznossá tette azokban az időkben, amikor a hegyeken való átkelés még komoly kihívás elé állította az utazókat. A dél-lengyelországi hegyvidékek bizonyos részein a mai napig betölti ezt a szerepet, ezen kívül pedig elsősorban fogatban használják. Kevésbé jellemző a hátaslóként való hasznosítás, annak ellenére, hogy a hucul megbízható és barátságos társ gyermekek lovagoltatásában is. Ma Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Ukrajnában található tisztavérű ménes, összesen körülbelül 2000 egyeddel.

... régebbi, mint névadója ...

A hucul egy kis népcsoportról kapta a nevét, pedig a lófajta jóval régebbi, mint a névadója. Már az ókori Rómában is ábrázoltak katonalovakat, melyeket a mai Románia területén lévő Dacia hadseregében használtak. Minden jel arra utal, hogy ezek az ábrázolások a hucult örökítették meg. A huculról szóló első írásos emlék az 1600-as évekből származik. A forrás "hegyi tarpánként" említi a fajtát.

Tulajdonságai

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 123-148 cm (kisló)

Szín: pej, fekete, fakó, egérszürke, ritkán tarka

Felépítés: közepes méretű fej, széles, alacsony mar, rövid, kompakt test, erős lábszerkezet, gyakori a kardállás, acélos paták, dús sörény és farok

Jellemzők: erős, nagy munkakedvű és teherbírású, könnyen kezelhető, rendkívül igénytelen és szívós, hosszú életű, kimondottan termékeny

Hasznosítás: málhás lóként, fogatban és nyereg alatt

Származási hely: Kárpátok, Közép-Európa

Eredet: történelem előtt

Élettere: nedves kontinentális éghajlat

Forrás: Erdélyi Magdolna: Lovak